A hidegvérű fajta eredete

A „hidegvérű" szó a német „kaltblüter" szó tükörfordításából került nyelvünkbe. A kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. A hidegvérű ló, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete és lassúbb mozgása miatt jelentősen eltér az egyéb ló típusoktól, Nyugat-európai eredetű. A régészek többsége kialakulásukat a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezetik vissza, míg mások az egységes ősnek a domesztikáció során kialakult változatának tekintik. Kialakulása már az ókorban keletkezett rajzokon is nyomon követhető, de szélesebb körű elterjedése a páncélos lovagok korára tehető. A nehézlovasság visszaszorultával ezek a lovak igen nagy szerepet töltöttek be a szállításban, mezőgazdaságban, bányászatban (bányaló) stb.

A magyar hidegvérű és muraközi ló jellemzői

A XVIII. században a nyugati határvidék lakossága rendszeresen fuvarozott gabonaféléket és más terményeket is Ausztriába. Közben előszeretettel hozta magával az itthon lévőnél tömegesebb, nagy terhek vontatására alkalmasabb nóri és pinzguai lovat. Ez a két lófajta a köztenyésztésben két, eredetében hasonló, de jellegében eltérő tájfajtát, a muraközit - egy kisebb, de erőteljes nehézigás típust - és a nagyobb pinkafőit hozta létre. A XIX. század második felében már elismert hidegvérű tenyészetek alakultak az országban és 1904-ben a kormány már 140 hidegvérű mént bocsátott a tenyésztők rendelkezésére. Az állomány javítása és egységesítése céljából nyugatról különböző fajtájú hidegvérű méneket is importáltak, mégsem lett a hidegvérű egységes fajta. A II. világháború alatt az ország lóállománya megfogyatkozott és leromlott, ezért a világháborút követően jelentkező óriási vonóerő-igény kielégítése érdekében belga és ardenni méneket, valamint Franciaországból 17 különböző fajtájú hidegvérű mént importáltak. Ezekkel és ivadékaikkal több generáción át szervezett, célirányos fajtanemesítés folyt. Ennek hatására kialakult a magyar hidegvérű, melyet 1954-ben önálló fajtaként elismertek. Eközben őrködtek a nóri, pinzguai eredetű hidegvérű típus fennmaradásán is. Ez könnyebb, nagyobb ügetőkészségű, hosszabb hasznos élettartamú, a magyar hidegvérűtől több tulajdonságban eltérő lett. 1972-ben muraközi néven önálló fajtaként ismerték el.

A hidegvérű ló külleme és testalkata jelentősen különbözik a melegvérű fajtákétól. A nagyobb testtömeg, a dúsabb izmoltság, a vastagabb bőr, durvább és dúsabb hosszúszőrök, a terjedelmes és burkolt ízületek első látásra megkülönböztetik a hidegvérű, valamint a hidegvérű és melegvérű lovak keresztezéséből származó ún. „sodrott" lovakat. Feje testtömeggel arányos, a hidegvérű jellegnek megfelelően kissé burkolt, de nem durva. Nyaka középmagasan illesztett, közepes hosszúságú, általában igen jól izmolt, gyakran ívelt, estenként terhelt. A sörény, dús, gyakran kétfelé osztott. A mar és a nyak találkozása az ún. „baltavágás" elmosódott, a mar rövid, alacsony, széles, jól izmolt, a hátba fokozatosan megy át. A hát középhosszú, széles, jól izmolt. A kissé hosszabb hát kevésbé súlyos hiba, mint a rövid. Fara terjedelmes, erősen izmolt, csapott, barázdált. A nem elég izmolt „szimpla" far melegvérű ősökre utal, így törzskönyvből kizáró. Szügye széles, izmos, mély. Az elülső lábak esetében a jól izmolt, közepesen dőlt lapocka, a terjedelmes, burkolt ízületek, a széles, gyakran dús hosszúszőrökkel fedett, közepes hosszúságú szárak, a gömbölyű bokák, a közepes hosszúságú de inkább rövid csüdök, a dús bokaszőrzet, a széles, terülésre hajlamos paták a jellemzőek. A lábszerkezet tekintetében oldalról a kissé hátraállított ún. „borjúállás" szemből nézve a „hegyfaltipró" lábállás gyakori, míg ennek ellentéte az ún. „franciás" állás szinte sohasem fordul elő. A hátulsó lábakon a fel- és alcomb igen jól izmolt, a lábvégeknél az elülső lábakhoz hasonló alakulásformát találunk. Lábai középhosszúak, sem a levegős „nyakigláb", sem a túl zömök rövidlábú egyedek nem kívánatosak. Mozgása az utóbbi évtizedek szelekciójának köszönhetően sokat javult, ma már egyre kevesebb a rendellenes mozgású (kaszáló, csámpás) egyed. Színe főként pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai

Hasznosítása

A hidegvérű ló nagy testtömege, nyugodt vérmérséklete folytán ideális igásló. Már kétéves korában fogatba tanítható. A betanítás valamennyi fajta közül a legegyszerűbb, már néhány alkalom elég, hogy utána megbízhatóan dolgozzon. Ha több napig nem fogják be, akkor sincs vele különösebb gond, a melegvérű fajtáktól eltérően. Magyarországon a lóhúsfogyasztásnak nincsenek hagyományai, de a Nyugat-európai piacokon a lóhús igen kedvelt, ára a marhahúsét meghaladja. Nagy tömege, dús szőrzete, sajátos alkata, nyugodt vérmérséklete, barátságos természete révén kiválóan alkalmas azoknak a ló kedvelőknek is, akik nem gazdasági célból, hanem kizárólag kedvtelésből tartanak egy-két lovat. Erre kiváló példákat találhatunk Angliában, Hollandiában és Észak-Németországban, ahol az igás célú hasznosítás visszaszorultával már-már kiveszőfélben lévő hagyományos hidegvérű fajtákat (shire, clyton, keletfríz, rajnai) a hobbytenyésztők karolták fel, hozták divatba, és tartják fenn ezeket a fajtákat. A hidegvérű lovak vérmérsékletüknél fogva kiválóan alkalmasak terápiás célokra, de találkozhatunk velük lovastorna-versenyeken, vagy lovasiskolákban is. A hagyományos lóval dolgozó erdőgazdaságokban is megtalálható.

!

Oldal: Magyar hidegveru
Mindent a Hidegveruekrol! - © 2008 - 2024 - hidegverubaratok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat